Ilyen voltam a hetvenes évek végén.
	Ma ilyen vagyok.
	"Soha ne keverd össze a személyiségemet a viselkedésemmel. Mert a személyiségem az én vagyok, a viselkedésem meg attól függ, hogy Te ki vagy."

Egy egyszerű, szerény körülmények között élő, kereskedő szülők egyetlen gyermekének születtem 1958-ban Nagykállóban. Akaratom szerint majd itt Nagykállóban, a Harangodi-erdőben takarja  hamvaimat gyomlepel.  Iskoláimat helyben  végeztem. A  Korányi Frigyes Gimnáziumban érettségiztem 1976-ban. Ugyan ez év szeptemberében kerültem Nyíregyházára, az akkori nevén Irodagéptechnika Vállalathoz.  Itt szereztem irodagép műszerész szakmát. A vállalat neve előbb Információtechnikai  Vállat-ra, majd később, ITV NYÍRINFO Kft. -re változott. Első munkahelyemet 2013. májusának végén, 36 év és 9 hónap után hagytam el. Második munkahelyemen  a NYÍR-KASSZA Kft.-nél 2013.06.03-tól 2023.03.03-ig dolgoztam mint pénztárgép szerelő. 46 év és 157 nap munkaviszony után, 2023.03.05-től ÖREGSÉGI NYUGDÍJAS vagyok.

Fiatal koromban imádtam a sportot, de soha nem sportoltam versenyszerűen.  Mindennapjaimat 27 éves koromig meghatározta. Nagyon szerettem focizni, biciklizni, kosarazni. Ezekre bármikor kapható voltam, legyen reggel vagy este,  kánikula vagy fagy, húsvét vagy karácsony. Ha hívtak mentem, ha nem, akkor toboroztam a társaságot.   Megnéztem  minden sporteseményt, ami Nagykállóban volt, vagy a TV-ben ment.  Ha hozzáfértem, elolvastam mindent, ami  bármilyen sporttal kapcsolatban megjelent. Sokat jártam a könyvesboltokat, antikváriumokat. Olvasási mániám idővel alábbhagyott. Ma már  leginkább csak tényirodalmat olvasok.  Az újság olvasás mai napig tartó szenvedélyem. Régen a könyvtárban olvastam a lapokat, ma már otthon, az interneten olvasom a különböző hírportálokat, és az engem érdeklő információkat tartalmazó weboldalakat. Szeretem a filmeket, és a könnyűzenét. A nagykállói moziban majdnem minden filmet megnéztem. amit műsorra tűztek, de a könnyűzenei koncertekről sem maradtam le soha. Úgy emlékszem,  nagyon szép gyerekkorom volt, és már az ifjúkori éveimet is szabad akaratom szerint élhettem, hála érte szüleimnek. Soha nem csesztettek semmiért, pedig például a hosszú haj, nagy szakáll elég nehezen megemészthető lehetett számukra. (A hetvenes évek végén  kicsit mások voltak a társadalmi elvárások.)

1985-ben megnősültem, és két év múlva már elvált is voltam, volt feleségem akaratából. Ezután kezdtem a természet felé fordulni. 1987-ben  bronzjelvényes túravezető lettem. Egy időre tehető természetszeretetem kialakulása, és kezdődő érdeklődésem  a mindennapi politika iránt. 1989-ben már az MDF soraiban vagyok. Nagyon vártam én is a tavaszi nagytakarítást. Elmaradt, így hamar véget vetettem tagságomnak. Utána 2010 végéig (a kétharmados parlamenti fölény megszerzéséig) mindig a FIDESZ-szel szimpatizáltam, rá szavaztam. (Megjegyzem, nekem a tőlem elvált első feleségem nem okozott ezred annyi csalódást, mint amekkorát csalódtam Orbán Viktorban és a FIDESZ-ben.) Ma már senki zászlaját nem viszem, semmilyen párttal vagy felekezettel  közösséget nem vállalok.  Jelenleg, egyedül a nagykállói Szabadidősport és Természetbarát Egyesületnek vagyok a tagja, de mivel lelkesedésem veszni látom, valószínűleg már ennek se sokáig! Soha nem voltam igazán vehemens, igyekeztem  mindig kívülállónak,  fölöslegesnek maradni. Eddigi életemből soha nem bántam meg semmit, talán csak egy majdnem ötven éves  barátság megszakadását sajnálom. Nagyon bánt, hogy már nem vagyunk barátok, hogy már nem járjuk együtt az erdőt és a hegyeket! Kívánom, akárhol és akármerre jár, vezesse a jószerencse, és a nap, a hold és a csillagok, mint égi pásztorok, vigyázzanak rá!

Életem legmegbecsültebb elismerésének tartom, hogy 2009-ben a Magyar Természetbarát Szövetség Czárán Gyula Emlékérem kitüntetésben részesített!

Vallom,  hogy minden elmúlik az idővel. Sajnos ma már a sportot is csak nézem, mert nem tudok szaladgálni a sarkaimon levő csontkinövések miatt. (Calcaneus sarkantyú) Alapelvem, hogy soha ne bízzak senkiben. Kíváncsi és gyanakvó természetem miatt,  rajongok az összeesküvés-elméletek iránt. Azt hiszem világéletemben kissé különc, magamnak való, makacs és mufurc alak voltam.  (Volt feleségem szerint, nem e világra való, józan bolond.) Barátaim nincsenek, (elfogytak)! Szeszesitalt nem iszom, nem dohányzom, és szerintem nincs káros szenvedélyem.  Mulatni utálok, kocsmába és templomba nem járok. Katolikusnak kereszteltek, de sosem kerestem a kapcsolatot az Istennel, mert nem hiszem, hogy létezik Ő, aki többre képes az embernél. Azokkal értek egyet, akik abban hisznek, hogy nem vagyunk egyedül az univerzumban. "Ha pedig nem vagyunk egyedül, akkor logikus, hogy számítani kell egy előbb-utóbb bekövetkező, valamilyen formájú kapcsolatfelvételre. A kutatók általában feltételezik, hogy ha egy intelligens civilizáció kapcsolatba tud lépni velünk, akkor nálunk lényegesen fejlettebb technológiával bír. Ha más civilizációkra is a miénkhez hasonló technikai fejlődési ütem jellemző, akkor néhány évszázaddal az űrhajózás megkezdése után már lényegesen messzebbre juthattak nálunk. Tehát annak az esélye, hogy a fejlettség közel azonos fázisában találkozzunk velük, igen csekély. Ennek megfelelően egy találkozó kimenetelét az idegenek szándéka az emberiségénél erősebben befolyásolhatja."
Régebben arról ábrándoztam, hogy egyszer talán egy harmadik típusú találkozás részese lehetek. (Hittem abban, ha az emberiség intelligens létformát fedezne fel egy másik égitesten, és kapcsolatba tudnánk kerülni velük, annak óriási társadalmi, kulturális és technikai hatása lenne az emberiségre.) Ma már úgy gondolom, hogy ezt a találkozást talán jobb lenne elkerülni, a bizonytalan kimenetele miatt.  Hiszem, az emberiségnek fel kellene függesztenie a SETI-programokat, de legalábbis  kiküldött jelekkel  nem kellene felhívni magunkra a figyelmet, mert nem tudhatjuk, milyen természetű földön kívüli értelmes lények veszik esetleg az adást! Szerintem azonban, mégsem az idegen földön kívüli lények, vagy a természeti katasztrófák, és nem is az atomháború jelenti a legnagyobb fenyegetést az emberiségre, hanem a mesterséges intelligencia (AI) gyors fejlődése! Úgy hiszem: az emberiség jótevője, vagy majd a végzete lehet a mesterséges intelligencia!

Amikor időm engedi, ülők a számítógép előtt,  vagy járom az erdőt és a  hegyeket. A könyveket ma is szeretem. Gyűjtök mindent, ami a természetjárással kapcsolatos (könyvek, térképek).  Szeretem a természetet és az állatokat.  Egész jól elvagyok, már csak jó egészség kell, meg a mostani (második) feleségem türelme, hogy el tudjon viselni. Akármi is történt a múltamban, én azt hiszem, úgy nézhetek vissza magamra, hogy azt gondolom, nem volt monoton az életem, és mindvégig becsületes maradtam.

Elég sok idő eltelt az életemből mire rájöttem, a legtöbb ember csak a boldogságának, csak a saját jólétének él. Az emberek (a néhány kivételtől eltekintve) el sem tudják képzelni az életüket anélkül, hogy hozzá ne fűznék saját jólétüknek az óhajtását. Életük egyik fő célja az anyagi javak hajszolása, hogy minél több pénzt szerezzenek, minél kevesebb munkával. Szerintem a földön, a legtöbb baj okozója az ember, s egyben a természet elkorcsosulásának is a legfőbb bizonyítéka.  Sokakkal egyetemben magam is úgy  vélem, hogy a Világegyetem, s benne az ember, nem lehet a vak-véletlen céltalan terméke. Úgy gondolom, a véletlen csak addig véletlen, ameddig nem tudjuk az okát! Tehát, kell lennie egy  magyarázatnak. De nem a Pál apostol "a hit, a remélt dolgok bizonyosságként való megélése" szerinti magyarázatnak. Racionális gondolkodásomnak köszönhetően  nem tudatlanságból, vagy tagadásból nem hiszek Istenben, hanem saját választásom eredményeként.  Nem hiszek abban, hogy Isten a történelem ura, én azok közé tartozom, akik a történelem menetét más forrásokból igyekszenek megérteni. Egyetértek, Voltaire vallásról tett kijelentésével: “A vallás akkor keletkezett, amikor az első csaló találkozott az első ostobával.”  Számomra, az emberiség legnagyobb megbocsájthatatlanabb bűne az Isten fogalmának a megalkotása! Ameddig nincs semmilyen adat, vagy bármilyen bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a túlvilág létezik, addig én ezt gondolom. "Mert nincs az a mennyiségű hit, amitől valami ténnyé válik!" Azonban hajlandó vagyok álláspontomat megváltoztatni, ha kiderül, hogy még sem így van! Hiszem, hogy minden ember ateistának születik, csak sokakat  a masszív agymosás eltérít ettől az alapállapottól. Az istenhit minden fajtáját gyógyítható lelki betegségnek tekintem. Megfontoltan és átgondoltan hoztam meg döntésemet arról, hogy elutasítsak minden vallásos világnézetet. A vallás, egyházakba szervezett formájában, az egyik legkonzervatívabb intézménye a világnak. Meggyőződésem, egy csomó kárt okoz, mindig is a világ előrehaladásának fő akadálya volt, és ma is az. Dogmarendszere miatt ellensége a szabadgondolkozásnak. "Isten eszméje lemondást jelent az emberi értelemről és igazságról; az emberi szabadság döntő tagadása szükségképpen az emberiség rabszolgává válását jelenti elméleti és gyakorlati értelemben is. Isten, vagyis inkább Isten képzete a beletörődése és az intellektuális és erkölcsi oka a földi rabszolgaságnak, és az ember szabadsága soha nem lesz teljes addig, amíg az égi mester eszméjét teljesen ki nem irtották." 

Azt hiszem, a világ sokáig magától bonyolódott, ma pedig az az érzésem, nagyon sokan dolgoznak azon, hogy minél átláthatatlanabbá váljék.
Az orosz Vlagyiszlav Szurkov elmélete szerint: „Az új kor lényege egy virtuális világ megteremtése, ahol senki nem tudja, mi a valóság, nem tudja eldönteni, hogy mi igaz, és mi hamis, mert a nagy ideológiák már halottak. Nincs olyan, hogy valódi, mert minden csak látszat, még az is, amit a saját szemével lát az ember. A rendszer legfontosabb tulajdonsága a rugalmasság, hogy bármi bármikor megváltozhasson, az embereknek pedig fogalmuk se legyen arról, hogy mit látnak. Elég, ha annyit tudnak, hogy mindent mi határozunk meg.”

Tanulj a tegnapból, élj a mának, és reménykedj a holnapban gondolat szellemében éltem és élem az életem  tegnapról a mára.

A még hátralevő életemben mindenek felett próbálok hű maradni önmagamhoz, s mindenkori elveimhez. Azt hiszem, én már úgy vagyok jó, ahogy így vagyok, én már nem leszek másik. Most, amikor mindenfelé köpönyegforgatók, és álnok szenteskedők hirdetik a jövőt, én járom a magam útját, és teszem amit jónak látok.

Boldog napot, jobb holnapot, kitartást és szebb jövőt kívánok mindenkinek!  És soha ne bízzatok senkiben!
,                                                                                                                                                                                                                                                    Bodnár György