Ratkó József

és sírja a nagykállói temetőben.

 _" Itt kezd a táj lejteni. Hó üti, eső döngöli, villám rúgja, tapossa kőkeményre, laposra
  Magas madár hajol rá, magasabbra dalolná. De itt mély az ének is, lejjebb lép a lélek is. "